"Amikor mindez megtörtént, harmincas éveimnek közepén jártam.
Történelmet tanítottam egy budapesti gimnáziumban, feleségemmel és a két gyerekkel boldogan éltünk két és félszobás lakótelepi lakásunkban.
Erosnek éreztem magam, tele tervvel, amibicíóval.
Közeledett a tanév vége.
Egy napon, akkor még számomra érthetetlen okokból, összefogott ellenem a külvilág.
Az események úgy kezdodtek, hogy kibírhatatlanul meleg volt a lakásban.
A panel, hogyha átmelegszik, hosszú ideig megtartja a meleget.
Szorongásos álom kerítet hatalmába, amitol késobb sem tudtam szabadulni.
Késobb levelet kaptam az APEH-tol.
Egy jelentéktelen adategyeztetés kapcsán kértek, fáradjak be.
Eközben a hétköznapi élet apró-csepro, elintézetlen ügyei mind összetorlódtak a fejem fölött. Mindig is tudtam, hogy egy napon, a kisebb-nagyobb stiklikért meg kell fizetnem. De soha nem gondoltam volna, hogy mindennek ez az ára.
Gyanússá vált a viselkedésem a családom, a kollégák és a hatóság számára.
Elkapott az örvény: minél inkább kapálóztam, annál mélyebbre húzott le."

Ezekkel a mondatokkal kezdodnének a film fohosének visszaemlékezései, amennyiben rákényszerülne, hogy összefoglalja a történet két hónapjának eseményeit.

Lassú, lélektani krimiszeru összeomlást kísérhetünk végig, melybol látszólag nincsen menekvés. A krimi megjelölést úgy kell érteni, hogy noha nincs gyilkosság és klasszikus értelemben vett buntény, az elso perctol kezdve folyamatosan és fokozatosan no a feszültség, annak tükrében, hogy milyen lélektani folyamatok mennek végbe a fohos lelkivilágában. A „suspense” érzést idoközönként lazább, derusebb részek váltják fel, de csak azért, hogy a visszazuhanás még mélyebb legyen.
A 30-as értelmiségi pokoljárása azonban nem torkollik, tragédiába. A fordulatos, történetnek, mely tele van ugyan szorongással, fóbiával, mégis építo eleme az életet igenlo humor, legyen az akár fekete is.

A történet, dramaturgiailag egy ritkán alkalmazott kihívással kíván megbirkózni: a fohost szinte egyetlen percre sem engedjük eltávolodni tolünk, szinte vele együtt éljük át a zuhanását, és a talpra állását. Ez annyit jelent, hogy noha „kívülrol” láttatjuk az eseményeket, azaz nem szubjektív kamerán keresztül, mégis a fohos szemszöge az egyetlen nézopont.
Szándékaink szerint a Sztornó címmel elkészülo film izgalmas, nézobarát lesz, s jól visszaad egy életérzést, melyre sok nézo, mint sajátjára, ráismerhet.